Babátvárok

tervezés és az első 14 hét

 

van már egy kisfiúnk. nem szerettünk volna túl nagy korkülönbséget a gyerekek közt, úgy kb. 2 évet terveztünk.

aztán az élet közbeszólt. így kicsit több, mint 3 év lesz a tesók között.

első terhességem elsőre "összejött". ahogy eldöntöttük, hogy jöhet a gyerkőc, már teherbe is estem.

na, ez a kistesónál már nem így volt. de azért itt sem kellett sokat várni, a harmadik hónapban sikerült.

de az első két hónap sikertelensége azért elkeserített. valahol éreztem, hogy ez most nem lesz ilyen sima menet, de akkor is rossz volt, hogy nem sikerült elsőre. és tudom, hogy mások évekig próbálkoznak, de hát mindenkinek a maga terhe a legnehezebb.

és végül abban a hónapban sikerült, amikor a férjem sokat dolgozott, sokat túlórázott, fáradtak, feszültek voltunk mind a ketten, kevés alkalom nyílt az együttlétre. a naptár szerint "kötelező napokon" sem voltunk együtt. és lám, mégis! pont ekkor jött a siker.

én ezek alapján azt mondom, hogy nem kell terv szerint szexelni, csak élvezni, akkor amikor lehetőség és kedv van rá.

férjem éppen szabadságon volt, amikor a tesztet megcsináltam. alig várta már, hogy kijöjjek a fürdőből és kérdezte egyből, hogy "naaaa????" és aztán együtt sírtunk kicsit az örömtől. kisfiúnk pedig jött és nem értette, hogy mi történik. aztán mondtuk neki, hogy kistesója lesz. azt mondta jó :)

annyira nem éreztem semmit a korábbi terhességem tüneteiből (mellfeszülés, petefészek érzékenysége, álomkór), hogy el sem hittem, hogy terhes vagyok. egyszerűen csak nem jött meg a menstruációm. de én vártam, hogy tuti úgyis meg fog jönni, mert az nem létezik, hogy semmi tünete nincs a terhességemnek.

és azóta sincs. sem rosszullét, sem álomkór, sem semmi.

talán ezért is gondolom úgy, hogy kislány lapul a pocakban. férjem is így gondolja. majd kiderül :)

minden vizsgálatra, UH-ra feszültem érkeztem, hogy "jaj, csak nehogy valami baj legyen. de hát nem lehet" és nem is lett. szerencsére mindig éppen megfelelő méretű volt a babám, szépen fejlődött, korának megfelelő paramétereket mértek.

orvosom koromra való tekintettel (szülés időpontjában már a 35.-et taposom majd) javasolta a kombinált teszt elvégzését. én ezt a kórházban tettem meg. ez egy vérvétel (Down és Edwards kór szűrése), valamint a 12. heti kötelező UH-ból áll. az UH-on a nyaki redőt mérik, melynek érteke 1-3 mm között normál értékű, ezen kívüleső érték a gyermek betegségére utal.

szerencsére nekem most is, ahogy első gyermekemnél is 2 mm-t mértek, tehát tökéletes lett. és a kombinált teszt eredménye is negatív lett.

az első időszakban annyi orvoshoz kell menni, mintha beteg lenne az ember :)

belgyógyászat (alias háziorvos), EKG, vérvétel... és még a fogorvos is kimaradt....

védőnőnél is be kell jelentkezni. munkahelyen szólni, hogy ismét babát várok... van teendő. de a 12. hét után már nyugisabb :)

 

 

14-23. hét

 

továbbra sincs semmi tünete a terhességemnek, csak a pocakom látszik már. eddig még hízni sem híztam. aminek nagyon örülök, hogy remélem, hogy most nem hízok annyit, mint első terhességem során. egyrészt, mert borzasztó nehéz a túlsúlyt cipelni hónapig, majd azt leadni... és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ez lelkileg mennyire megviseli a kismamát... a terhesség alatt még hagyján, mert ráfogod a gyerekre, és majd lemegy az... de aztán... mikor már anyuka vagy, és tükörbe kell nézni és mikor fél éves a gyereked megkérdezik rég nem látott ismerősök, hogy "ááá, már jön is a tesó???" nem, nem, csak kövér vagyok... nem túl kellemes párbeszéd...

a kistesó rendszeres mozgását a 15. héttől érzem. Nagyon aktív az első perctől kezdve. Első terhességemnél a 16. héten éreztem először valamit odabentről, de ott azért eltelt jó néhány hét, mire nem csak hanyatt fekve, hanem bármilyen pozícióban éreztem biztosan, hogy igen, ez Ő lesz. Most az első pillanattól nagyon erősen érzem, és nagyon-nagyon jó érzés. Így legalább tudom, hogy minden rendben odabent és elszállt az aggódás is egycsapásra.

voltunk a 16. héten 4D UH-on, hogy megtudjuk, ki lakozik a pocakban. ismét kisfiút várunk :) nagy a boldogság (bár, pont ugyanennyire örültünk volna egy lánynak is)

az afp eredményem is jó lett, és még az utána következő genetikai UH-on is mindent rendben találtak, és még mindig kisfiú :)

a hajfestés egy érdekes dolog így terhesen. Első terhességem során semmi probléma nem volt ezzel. De a mostani terhességem során a festék valahogy nem tapad megfelelően. Többfélét kipróbáltam, de valahogy egy-két hajmosás mind ledobja magát… azért kitartóan próbálkozom :)

korábban sem voltam nagy alvó, 4-6 óra alvás elég volt, és éjszaka is sokat forgolódtam ébren. Ez a szoptatás után beállni látszott. Aludtam rendesen, napi 8 óra megvolt és nem keltem fel az éjszaka közepén forgolódni, hánykolódni. Hát, ez a rosszaság most visszatért. Ami eleinte rossz volt, mert nem tudtam magam kipihenni, de most már megszoktam, és így talán könnyen veszem majd megint az éjszakai szoptatásokat is.

Ami fura még a mostani terhességemben, hogy nem esik jól a hús. Eszem, mert a fiúknak muszáj húst adni, mert anélkül nem élet az élet. De kihívás minden nap valami olyat főzni, ami szószos, szaftos és a körettel magában is ehető hús nélkül, vagy minimális húsmennyiséggel, hogy nekem is jó legyen, de a fiúknak is legyen husi a tányérban.